Bauer Andrea/É.L.J. training/PTE-OTNDI

Psychological immunity, resilience

 

Az É.L.J. tréning melyet kidolgoztam a művészet kifinomult eszközeivel hangolódik  az egyén a közösség és a tágabb értelemben vett környezet  oktatáspolitikai, gazdasági, szervezeti kérdések bio-pszicho-szociális modelljére és rezilienciájának hatásmechanizmusaira. Művészként a tudomány tervezés, techniológia szervezés és fejlesztés területeinek egymásra hangolódó hatásmechanizmusaival is foglalkozom. Ahol a stresszek folyamatos részesei a külső tényezőkön alapuló újabb megközelítések melyek nem az egyszeri hatások jelentőségét hangsúlyozzák, hanem a tartós társadalmi állapotok tükrében részei életünknek. Ezért fontos az  egymásra hangolódás vizsgálata és annak önreflektív, stabil, kiszámítható és hosszútávú együttműködése a reaktív környezetben, ami facilitálhatóvá, magabiztosabbá és eredményesebbé teszi az embert.

Ahol a reziliencia nem csak a pszichológia, hanem a gazdaság, a szervezet a fejlesztés alapvető technológiájának a  részévé is vált. Noha a reziliencia gazdaságilag nem mindig kifizetődő, a jelenlegi pandémia által okozott hatások mégis szükségessé teszik azt, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. Ezért most legfontosabb előtérbe kerülő folyamat a megküzdés (coping) mechanizmusainak feltárása.

A programban az attribució folyamatában  ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy „mi okozta”, próbálom arra irányítani a figyelmet, hogy miként tudunk megküzdeni vele?  

            Kísérletileg is igazolt kutatásomban az egyén a csoport és a társadalom életében a közösségi és a belső hangunk tükrében a felhasznált hazai és nemzetközi szakirodalom alapján megfogalmazva azt, hogy a 21. században az egészségről szóló kommunikációból a jóléttel és közjóval kapcsolatos szempontok már egyáltalán nem hiányozhatnak, hiszen látható, hogy a félelem és a frusztráció leküzdése sokat segít a betegség megelőzésében és az életminőség érzetének javításában a bezártság idején.  Az is fontos észrevétele e programnak, hogy a járvány okozta társadalmi viselkedés egy lassan kibontakozó globális szolidaritás képét vetíti-e elő, amely közelebb hozza azokat az embereket, akik reziliensen változni tudnak és képesek azonosulni a változással?

A fenntarthatóság szempontjából csakis ezek a gondolkodásminták szavatolják, hogy az egyes társadalmak hosszú távon előnyösen reagáljanak a későbbiekben egy hasonló volumenű, globális korlátozásokkal járó vészhelyzet esetén. A stresszek folyamatos részesei a külső tényezőkön alapuló újabb megközelítések melyek nem az egyszeri hatások jelentőségét hangsúlyozzák, hanem a tartós belső szervezeti és külső társadalmi állapotok tükrében részei életünknek.