A participatív oktatatási programok segítségével teszek kísérletet reziliens megoldás beépítésére az egyén és környezete, valamint szervezetek fejlesztési modelljében. A munkámban a saját hangunk módszerével a beszédhangot a nem tudatos, testi és affektív tapasztalásunk útján vizsgálom. Kutatom azokat a folyamatokat/struktúrákat, melyek az élmények hangi reprezentációi mentén lehetőséget teremtenek a kapcsolati tudás korrekciójára. Módszerem, klasszikus opera énekesi légzés és hangtechnikám által alakítottam át, és zeneterapeutaként tettem hozzáférhetővé az emberi kommunikáció számára. Alkalmazva a zeneterápia eddig meglévő empirikus kutatási eredményeit, valamint a hipnóziskutatók szerinti jelenséget mely során a páciens és a terapeuta lelki összhangját az azonos légzésritmus alapozza meg beszélgetésük során. Amikor teljes az »egymásra hangolódás«, az agyi elektromos hullámok azonosak, és a testtartás, mozgás is hasonló.

Alkalmazva mindezt gyermekekkel és felnőttekkel történő munkám során és művészi coachingban. Fókuszálva a gyermek élményéinek externalizációjára a légzés és a hangok mentén az alkotásban lehetőségünk nyílil feszültségük önszabályozására.

Hasonlóan a színházban a művész és a néző viszonyához, noha ebben a térben nem lehet a felek között létrejött terápikus kapcsolatról beszélni. Elgondolkodva erről a színház alapvetően három entitásából: ahol a színész, a néző és a játék elhatárolt, kiemelt tere hozza létre a színházi helyzetet.

 Hasonlóan ahhoz, ahogyan a kommunikáció a kommunikáció az ember és környezete tudattalanja között folyik. Kettőjük sajátságos erői és dinamikái felszínre kerülhetnek (színházi) a kétpólusú térben, -amit az előadó és a néző közt zajló sajátságos erők hoznak létre- dinamizálnak. A láthatatlan átmeneti térben az individualizáció folyamatában a Lacan-i tükörstádium mentén a módszer a színházi teret képezi le és alakítja át azt. A training által a gyermek a pedagógusban felismerheti saját, másiktól elkülönült létét, és megnyugvásának reprezentációját. Önmagát a másikban láthatja tükröződni és az egyén nehézsége ellenére az addig negatív vs. pozitív megoldási módozatai kerülhetnek a felszínre. Hidat képezve a zenei memória kutatások eredményeit, felhasználva a koherens énkép kialakulását egy komplex bio-pszicho-szociális-öko modellben gondolva. A modellben a zenei ritmicitás időjelzőjének a hétköznapi beszédben is megtalálható hangi ritmicitására építettem, amit átakítottam az éneklés során alkalmazott tudatos légzés felhasználásával. A belső ritmusunk időérzékelésének (cirkadian) és a zenei idő érzékelésnek központi kapcsolatára építve melyet tárgyalt Keidel (1975).

A hangok önreflexiót segítő hatásmechanizmusai a zeneművészet a zeneterápiai rezilienciát és pszichológiai immunitást segítő kutatásom alapját képezik. Folyamatban lévő kutatásomban az  gyermekek és felnőttek  állapotából adódó munkahelyi/pedagógiai környezetnek, adott érzelmi, kognitív, viselkedéses és élettani maladaptív válasz szabályozásáról gondolkodunk melynek alapját képezik a testből származó információk.